2010. január 3.

Azok a fránya részletek… (1)

… mert ugye, ezeken múlik!
Ezt a két dobozt laza tempóban, olyan ráérősen, egy-egy óra alatt el lehet készíteni – száradási időkkel együtt.
Ja, csak ott vannak a részletek!
De, kezdjük az elején!
Rózsaillat és réteges festés viasszal
Vessünk egy futó pillantást a dobozra! Dekupázspapír a tetején, meg a fedél oldalán, egy kis dísz ráragasztva, meg valamilyen festés a többi részén – és már kész is! Igen, ez mind igaz! De van egy (néhány) de!

A fő minta rövidebb volt majdnem 10 mm-rel, mint a fedél, így a papír éleit, végeit el kellett dolgozni.

A csíkminta eredetileg világos alapszínű volt, ami elütött a sötétebb mintától, így át kellett festeni.

A doboz alsó részének lefestéséhez ki kellett keverni a hölgy ruhájának alapszíneit (piszkoskék, zöld és barnás narancssárga) és hogy ne keltsen tömbös hatást, célszerű volt a ruhaminta redőzésének illúzióját valamilyen kis technikai megoldással visszaadni. Erről majd mindjárt…

A nyers dobozhoz egy fa golyó tartozik egy szöggel, ami majdan a fedél nyitását segítené. Kíváncsi lennék, hogy hányadik próbálkozásra sikerülne beverni a szöget a már díszített doboz fájába, vagyis rétegelt lemezébe úgy, hogy ne sérüljön meg a doboz! A rétegelt lemez kemény, a szög pici, a kalapács nagy, a golyó gurul. Inkább egy gomb! Ezt csak fel kell ragasztani!

Így készült a doboz oldalának festése, ami harmonizál a hölgy ruhájával:
Először lefestettem az egészet méregzöld festékkel – ami már majdnem fekete volt.
Miután megszáradt, jól átkencéltem (nem össze-vissza, hanem egyetlen irányba) fehér viaszgyertyával.
Erre váltakozva fölkentem a kikevert piszkoskék és zöld festéket, majd hagytam megszáradni.
Durva csiszolópapírral visszavettem a fölső festékből.
A barnás-narancssárga festéket pici vízzel felhígítottam és egy szivacsdarabbal óvatosan rákentem foltokban a rétegekre. Ha túl sok kerülne rá, csiszolópapírral még most is rá lehet menni.
Már csak lakkozni kell!
A három grácia


Odáig rendben is lenne ez a doboz, hogy szép, klasszikus mintát kapott, a színek egyensúlyban vannak, árnyalás is oké, papír szélei eldolgozva – de van az elején egy nagy gomb, vagy mi, és ez kicsit összekuszálja a dolgokat. (A részletek!)

Igen, mert a „klasszikus” változatban tényleg nagy – de tiltakozásunk ellenére is ez a kis csavar fog meg benne és ruházza fel a dobozt egy „modernebb” köntössel.
A fedélen lévő dekupázspapírból kivágott minta több centivel keskenyebb volt, mint a doboz, ezért nagyon finoman el kellett dolgozni, hogy elveszítse a „térhatását” és teljesen beleolvadjon a felületbe. Az árnyaláshoz legalább négyféle festékre volt szükség. (A nyilaknál ér véget a papír.)

A központi minta legsötétebb színe a padlizsánlila – ezt is ki kellett keverni, mert az oldalakat erre a színre festettem le.

A „gomb” igazából egy hátul lapos, elől picikét domború natúr fa korong (még régebben vettem egy zacskóval), amit először lekentem a lila festékkel, majd a közepe felé haladva, a majdnem fehérig, színátmenetet képeztem. Áttetszőre száradó kontúrozóval rárajzoltam egy tetszőleges mintát, amit később oldószeres óarany pasztával óvatosan átkentem.
Felhasznált mintaív: KÓD: 1-43

Hát, ennyit most a részletekről!
Azért azt még érdemes itt megemlíteni, hogy az egyes dobozokhoz összességében és arányaiban felhasznált alapanyagok talán, ha 200-200 forintot kitesznek.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kedves Gabi,

sosem értem egészen, mitől lesznek olyan szépségesek a munkái - de olvasni róluk nagyon szeretek!
Ballér Piroska (sima e-mailt is írtam).

Recommended Post Slide Out For Blogger