2010. január 31.

Csak nézek ki a fejemből! - egy kezdő dekupázsoló megpróbáltatásai

Ma a szokásosnál is korábban ébredtem (épp most mondta a rádió, hogy a jövő héten sarkvidéki hideg jön…) és egy forró kávé társaságában az interneten nézelődtem. Az álmos hajnali derengésből azonban hamar magamhoz tértem, mert beleolvastam egy nagyobb kreatív portálon közzétett leírásba: hogyan készítsünk repesztett angyalkás dobozt.
Jaj, inkább pácoltam volna be a husit a vasárnapi ebédhez (fokhagyma, rozmaring, ilyesmi)!
Mindegy. angyalkás dobozt készítek, úgyhogy most ne zavarjatok, mert koncentrálnom kell!
1. Készítsem össze a szükséges alapanyagokat – rendben, az első lépés menni fog! De miket is pontosan, mert elfelejtetted felsorolni, így nem tudom, mit is kapjak elő (vagy meg kell vennem?). Mondjuk, azt magamtól is ki tudom következtetni, hogy egy fa dobozra mindenképpen szert kell tennem és valami mintára, amin angyalka is van.
Van itt ugyan egy kép, ahol kivehető pár fehér flakon, olló, meg szalvéta – de talán érdemes lenne elgondolkodnod ennek a fényképnek az információ-tartalmán, ugyanis, nem mond semmit. De semmit! Nekem semmit!

2. Fessem le a dobozkát a „megfelelő színnel” (+ szín kikeverésének leírása).
Hogy értsem azt, hogy „megfelelő”!? Miért pont a bézs?
Ja, hogy bézs a szalvéta alapszíne!? (én kis buta…)
Jól van, na, honnan kéne tudnom? Lefestem!
3. Várnom kell, hogy száradjon a doboz. Úgyhogy várok, ezen ne múljon!
Az optimális időkihasználás végett addig kivághatom a szalvétából a mintát. Végre kiderült, szalvéta fog kelleni! Már vágom is! Azaz, vágnám – de most akkor egy téglalapot, amibe’ benne van az angyalka, vagy csak úgy, az angyalkához közel, vagy pont a minta mellett, precízen? Ki tudja???
Mindegy, a mellékelt fotókon úgyse látom, ezért legyen egy téglalap, így nem olyan bonyolult. Ezzel a nagy ollóval amúgy se tudnám kivágni a szárnyacskákat. Jó lesz ez így, úgyis csak próba! (Uff, mennyit is fizettem a dobozért? Csak ha mégis elrontanám… de ebbe most bele sem akarok gondolni!)
Szedjem is szét a szalvétát? Ja, mondani könnyű! De jelentem, szétszedtem!
4. Most, most már tényleg nagyon kell figyelnem, mert be kell kennem dekupázs ragasztólakkal a dobozt és óvatosan ráhelyezni az angyalkát. Nem lehet nagy ügy! Kenem, helyezem, elsimítom. (Szünet) Azt a (!!!)… az ujjamhoz ragadt az angyalom! Szerencse, hogy a szalvétán még van egy ugyanilyen minta.
Szóval akkor, kenem, helyezem, simítom. Azt nem mondtad, hogy ecsettel! Így azért mindjárt más!
Hogy lassan haladok? Nem baj, időm, mint a tenger, szalvétám, mint a tenger, ragasztólakkom, mint a tenger.
Hú, de vastag lett ez a kence a szalvétán! Most mit csináljak…?
Már itt elbénáztam. Már - itt - elbénáztam????!!!! Most jön csak a repesztés!
5. Egy óra szünet – ugyanis el kellett mennem repesztőlakkot venni. A boltos meg jól összezavart, mert azt mondta, hogy milyet kérek, egyfázisút, finomvonalasat, vagy olyan másikat. Hát, mit tudom én! Hogy lehet ilyen kérdést feltenni? NEM TUDOOOM! Adjon mindből, az a biztos! Meeennyi??? Na, ne! Persze, meg még lakkot is vegyek! Kétfélét??? Minek? (Mély levegő.) Van más választásom?
6. Akkor most jöhet a repesztés! Felkészültem (lélekben). Nézzük csak, vigyem fel az egyes tégelyből a lakkot. Édesem! Melyik egyes tégelyből, mert nekem kettő ilyen is van! (Jó vagyok, mi?) F i n o m v o n a l a s és r e p e s z t ő l a k k.
Megvan a megoldás! Feldobok egy olyan klassz új kétszázast, aztán ha fej, akkor finomvonalas, ha meg írás, akkor a másik. Mert most hogy dönteném már el??? (Kezdek picit dühös lenni.) Írás!
… vigyem fel az egyes tégelyből a lakkot. De ez nem lakk, hanem valamilyen tejfölös ragacs. Átveretek, vagy így néz ki a lakk? Ok, tételezzük fel, hogy így néz ki.
… az ecsetet egy irányba húzzam (ezt értem) és kétszer ugyanarra a részre ne kenjem (ezt is értem).
Boldogság meleg érzése – felkentem!!!
(Megjegyzés 1 – az írás legvégén)
7. A „kettes számú lakknál” is vigyáznom kell arra, hogy az ecsetet egy irányba mozgassam. Ez tutira egyszerű. Végre! És még azt mondják, hogy nehéz a repesztés! Várjál, mert az előző réteghez képest ezt erre merőlegesen kell felkennem. Miért is? Csak, hogy ne feküdjek le bután aludni!
(Megjegyzés 2 – az írás legvégén)
Igen, igen, jól írod, mert most, hogy megszáradt a lakk, látszanak a repedések!
Ki fogjuk emelni őket! Na, az jó lenne! Olajfestékkel? Mondhattad volna, hogy a hobbiboltban ezt is vegyem meg! (Kezdek nagyon dühös lenni.) Igazán mázlim volt, hogy a szomszédasszonyt otthon találtam és kértem tőle egy kicsi „barna” festéket – ő vérprofi ebben.
(Megjegyzés 3 – az írás legvégén)
Puha rongy, rá pici olajfesték, körkörösen mozgok és beletuszkolom a repedésekbe.
Atya világ! Hová lett az angyalom?
Óh, másik ronggyal töröljem le a felesleget! (Mázsás kő.)
Hogy ez komoly izommunkát igényel??? Nem, nem fáradt el a kezem! Simán letöröltem a felesleget! (Hiába, van, amiben én is jó vagyok!)
De édes, drága, pici bogaram (mert már határtalanul dühös vagyok), nem lett volna mindegy, hogy angyalt, vagy madárkát, vagy rózsabimbót ragasztok a dobozra, mert az apró, sötét repedések alatt semmi nem látszik a mintából! Szólhattál volna hamarább! Igaz, ha közelről megnézem, ki tudom venni az angyalom körvonalait. (A szomszédasszony azt mondta, hogy legközelebb ilyen esetben a finomvonalast válasszam, mert így látszani fog az angyalom – most is csak kicsin múlott…)
Jó, jó, tudom, első darab, de azért …
Aztán még le sem lakkoztam, azzal a vizes bázisúval. Vagy ezt oldószeressel kellene? Hol a kétszázasom????
Nem tesz semmit, így is jó volt ez a nap – csak baromi drága! Hála neked, édes, DRÁGA, pici bogaram! Viszlát! Örülök, hogy bevezettél a dekupázs és a repesztés rejtelmeibe!
Viszlát!
(Az oldal tulajdonosa talán nem veszi zokon, hogy a fényképekről levettem a pontos beazonosítást lehetővé tevő feliratot, amúgy is csak egy jelenség illusztrációjául és tanulságául szolgálnak.)

Megjegyzés 1.
A kétkomponensű repesztőlakkok első fázisát bármilyen irányba fel lehet kenni, sőt, rá is lehet menni a korábban már felvitt anyagra, csak ez ne legyen még megszáradva. Ennél a lakknál pont mindegy a felkenés iránya, amire viszont figyelni kell, hogy kellő vastagságban kerüljön fel az első komponens is, vagyis annyi anyagot kell felvinni, hogy a tejfölszerű anyag teljesen elfedje a mintát és az ne tűnjön át alatta.
Ez a „kétszer nem rámenni” dolog az egykomponensű, vagy köztes repesztőlakkokra lehet igaz, de nem ebben a megközelítésben.
Megjegyzés 2.
Nincs jelentősége annak, hogy az első komponensre milyen irányban visszük fel a másodikat. Ráadásul, az itt használt repesztőlakk második fázisát kifejezetten nem csíkokban kell felvinni, mert a repedések is ebben az irányban fognak megjelenni, csíkos és nem egyenletesen repedezett hatást keltve – főleg egy gyakorlatlanabb kézben.
Megjegyzés 3.
Az erre a célra ajánlott „barna” olajfesték pontos megnevezése: umbra színű (földbarna), vagy „égetett umbra” (vöröses sötétbarna).
Ugyanis, kicsit sokféle „barnát” lehet kapni, de antikoláshoz az umbra szín a legszebb (és csak másodsorban az égetett umbra).

1 megjegyzés:

ZONKA írta...

Szia Gabi!
Jót szórakoztam a cikkeden!
Kérlek, látogass el a blogomba, vár ott rád valami!
Pussz, Jutka

Recommended Post Slide Out For Blogger