2010. január 2.

Első megközelítés

Most, hogy vége a karácsonyi és újévi lustálkodásnak (és megpróbáltatásoknak – már ami a sütikészítést illeti), ideje lenne leülni dolgozni … csak még halogatom és mindenfélét kitalálok, hogy elodázzam (pl. ilyen a blogom megnyitása is).
Az egész december úgy telt el, hogy reggeltől-estig egy kézműves vásárban voltam, de erre a kalandra nem hinném, hogy vállalkozom még egyszer. SEMMIRE nem volt időm és lehetőségem közben.
Picit már az abszurditásba hajlott, hogy sok réteg „maci-ruhába” felöltözve több napon keresztül igyekeztem a postát megközelíteni és néhány csomagot feladni, de legtöbbször nem tudtam kivárni a soromat, mert időben ki kellett nyitni a vásárban a standomat. Próbáltál már 6 réteg nadrágban, négy pulóverben és tolldzsekiben bemenni egy bevásárlóközpont postájára? Nem??!! Na, akkor ne is tedd!
Ezzel véget is ért a karácsonyi vásáros karrierem….
(Erzsi – köszönöm a gondoskodást, hogy egy óriás termosz forró kakaóval tartottad bennem a lelket!)
Csak december 24-én koradélután érkeztem haza fizikailag és agyban is. Közben folyton mondogattam magamban, hogy karácsony van…, karácsony van… (nekem is).
Készítettem azért pár fotót a standomról.
További képek: itt
Helyszíni megrendelésre készült többek között az alábbi ceruzatartó, kulcstartó, ékszeres dobozka és irattartó.


Na, de nézzük a dolgok jó oldalát!
Karácsony előtt vettem pár dolgot (némelyik hasznossága megkérdőjelezhető), de biztosan jók lesznek majd valamire:
A legeslegjobb szerzeményem egy muranoi üvegből készített, Swarovski kristályokkal kirakott gyűrű. Szerelem volt első látásra!


Bokor Judittól pedig egy szép nyakláncot kaptam ajándékba.



(Judittal még fogtok találkozni, nem is olyan sokára…de ez most még titok!)

0 megjegyzés:

Recommended Post Slide Out For Blogger