2010. január 4.

Festők a dekupázs-papírokról - Dante Gabriel Rossetti


Az eltűnt mosoly – Dante Gabriel Rossetti

Több tárgy díszítéséhez is használtam egy gyönyörű dekupázspapírt, amelynek képeiről egy szép és szomorú arcú lány néz vissza ránk.
A kiállítás megnyitóján meg is jegyezték páran, milyen kár, hogy nincs mosoly az arcán!
A „titkot” a költő és festő, Dante Gabriel Rossetti tragikus szerelmének története fedi fel.
Hogy bepillanthassunk Rossetti világába, el kell helyeznünk őt korban.


1848-ban, 20 évesen, fiatal festőkből és költőkből megalapította a „Preraffaelita Testvériség” nevű társaságot. Hirdette, hogy a festészet akkor kezdett romlani, amikor Raffaello még a szenteket is túl reálisan ábrázolta és vissza kell térni Raffaello elé, Botticelli mesevilágához, a középkori képek áhítatához, a keresztény vallás és az ókori mitológia szelleméhez. Ezért adta a mozgalomnak a „preraffaelita” vagyis a „Raffaello előtti” nevet.

 
Apja olasz emigráns volt, akinek haladó eszméi miatt el kellett hagynia hazáját, bár tudós professzor volt. Angliában talált otthonra és lett a londoni „King's college” olasz professzora, az itáliai történelem és kultúra népszerűsítője. Felesége Polidori doktornak, Byron háziorvosának húga volt, akinek családja nemzedékek óta otthonos volt az angol költészetben.


Gyermeküket, aki már Londonban született, olyan iskolába járatták, ahol hamar megtanulhatott latinul és franciául is. Amikor kiderült, hogy festő-rajzoló tehetsége van, képzőművészeti iskolába is járhatott. 18 éves korában az ókori kultúra tanszékének hallgatója lett. Ekkor már néhány sikeres rajza mellett egyforma biztonsággal verselt angolul és olaszul. Mint nem egy fiatal művész, ő is idegenkedett a divatos csendéletektől, a nyárspolgári életképektől, a költészet sablonjaitól. A viktoriánus kor kötelező álszemérmessége idején írásban és képben tett hitet az erotika mellett. Lelkesedett a középkori ízlésért és a vallásos költészet pátoszáért. Idővel óriási teljesítményként Dantét fordította angolra és Miltont olaszra. Úgy mellékesen, a legjelentékenyebb műfordítók közé is tartozott, aki egyszerre tudta tartalmi és formai hűséggel tolmácsolni a költeményeket.


Kezdetben sokan gúnyolták a preraffaelitákat, de a legnagyobb tekintélyű angol esztéta, John Ruskin, tüntetően melléjük állt, és hirdette, hogy ezek a fiatalemberek a jövő előkészítői. Ma már tudjuk, hogy neki volt igaza!


A preraffaelizmusból nőtt ki a szecessziós művészet, de ez volt az ihletője a szimbolizmusnak és az impresszionizmusnak is.
A „Preraffaelita Testvériség”, mint társaság, már szétoszlott, de létezésén túlmutató hatása egész Európában, majd Amerikában is érezhető volt, még a XX. század fordulóján is.


Rossetti versei, szerelmes szonettjei a maga korában egyenlőek voltak a lázadással. A vallásos áhítat és a szinte áhítatos erotika olyan egységben jelenik meg és hat olvasóira és követőire, amely a XIX. században meghökkentően példátlan volt. „Az üdvözült leány” című verse sokak szerint az avantgarde költészet egyik első alkotása. Ez a tulajdonképpen vallásos költemény ugyanolyan közel van az erotikához, mint szenvedélyes szerelmi szonettjei a vallásos áhítathoz.


Legtöbbször modelljeiben találja meg szerelme tárgyát. Akadt köztük olyan is, aki a londoni utcasarkok tündére volt, de a költő angyallá légiesítette.


Legnagyobb szerelme a haláláig és a halálon túl is imádott Elisabeth Siddal volt: előbb modellje, s hamarosan a felesége. Amíg ő volt, nem kellett más nő. Ebben az időben lángoló szonettek egész sorát írta, ám ezeket nem mutatta meg másoknak, csupán áldozatok voltak a szerelem oltárán.


A fiatal feleség azonban váratlanul súlyos beteg lett és meghalt. A gyászba zuhant férj a hozzá írt költeményeket vele együtt temettette el. A gyász megváltoztatta Rossetti költeményeinek hangját, az emberiséget sújtó örök szomorúság, a gyász jelképeinek áradata lett. Ettől kezdve képei is sötét árnyalatúak.

Néhány év múltán, amikor már világhírű és nagyhatású költő volt, megbánta, hogy legszebb szerelmes költeményeit eltemette. Ünnepélyesen kihantoltatta a sírt, újra elsiratta az egyetlen asszonyt, és kiemelte a szonetteket, amelyek hamarosan külön kötetben jelentek meg. Irodalmi szenzáció volt: szerelmes üzenet a halálon túlról és a halálon túlra.


Dante Gabriel Rossetti 54 évet élt. Sokféle betegséggel küzdött, lelkét is próbára tette az új utak keresése. Olykor, főleg a végső évtizedben, még az üldözési mánia is gyötörte. Tiszta pillanataiban írt még néhány szép költeményt és festett pár képet. Amikor néhány nappal ötvennegyedik születésnapja előtt meghalt, mindenki tudta, hogy egy nagyhatású, a jövő irodalmának és képzőművészetének új irányt adni tudó egyéniség ment el.

A kiállításomra (2009, január) készült tálca és paraván részlete, Rossetti festményével díszítve:




Photobucket

0 megjegyzés:

Recommended Post Slide Out For Blogger