2010. február 8.

Valentin-napi gondolatok


Nem tudom eldönteni, mit gondoljak a Valentin-napról. Talán a hozzá kötődő tárgyak világa (piros-rózsaszín szívecskék macinak álcázva) állnak tőlem távol.
De a szerelmet ünnepelni mindenképpen jó dolog!


Lakott a házunkban egy idős házaspár. Mindig együtt mentek bevásárolni, kézenfogva. Fel sem tűnt, hogy hosszabb ideig nem találkoztunk, míg egy tavaszi napon, éppen kutyát sétáltattam, amikor jöttek velünk szembe’, a bácsi egy kerekesszékben tolva feleségét. A néni sápadt arca szinte egybeolvadt hófehér hajával. Beesett, szép vonású arcán talán még mélyebbek voltak a ráncok. Megálltak egy napsütötte padnál. A bácsi megigazította a felesége térdére terített kopott, kockás takarót, majd a széket a nap felé fordította. Nem beszélgettek, csak némán üldögéltek.

Néhány hónap múlva egyszerre szálltunk be a bácsival a liftbe. Amíg behúztam a liftajtót, a bácsi a tárcájából elővett egy fényképet. Csak annyit mondott, hogy „Tudja, meghalt a feleségem. Ő volt.” – és nyújtotta felém a kissé gyűrött, régi fényképet egy huszonéves lányról, akinek hullámos hosszú haja kibontva takarta a finom csipkeblúzt. Igen, ő volt, gondoltam, nem, nem az, akit én láttam, sápadtan és mély ráncokkal, hanem Ő, a fényképről.

Amikor kiszálltam a liftből, csak arra tudtam gondolni, hogy van-e ennél nagyobb bizonyossága a szeretetnek, lehet-e kifejezőbb bármi más, mint egy fél évszázadon át a tárcában hordott fénykép, ami örökre megjelölt egy pillanatot az idő orsóján?

Vajon mi tudunk ilyen szeretetet adni?

Készítettem egy papírmaché könyv-dobozt, amiben kirándulások emlékeit, belépőjegyeket, meg mindenféle ilyen fontos dolgot őrzök ... és mindig emlékeztet az előbbi történetre.



Hozzávalók:

- papírmaché könyvdoboz (Hobbyművész),
- ekrü, világos- és sötétebb barna akrilfesték (Kreatív Hobby),
- dekupázspapír, vagy régi fotó,
- kétfázisú "hagyományos" repesztőlakk (Pentart márka - Kreatív Hobby),
- „Alles Patina” (Rayher Kreatív Centrum) + sötétbarna akrilfesték
- selyemszalag,
- kis szivacsdarab,
- nátron-papír (Winkler Iskolaszer),
- Pálma Fa Expressz ragasztó (polyvinylacetát alapú ragasztó, vizes bázisú, bárkácsáruházakban kapható),
- csomagolópapír a doboz béleléséhez,
- dekupázsragasztó,
- fényes, vagy matt lakk a befejezéshez






Elkészítés:

1 Alapozzuk le a könyvdobozt az ekrü színű festékkel. Hagyjuk szobahőmérsékleten megszáradni. Ne használjunk túl vizes, hígított festéket! Mikor már megszáradt annyira, hogy nem ragad a külső része, azonnal kezdjük el préselni nehéz könyvek alatt (falap + könyvek), hogy ne vetemedjen meg.

2 Vágjuk ki a középső mintát és próbáljuk a helyére.

3 A szivacs segítségével a könyv előnyomott dombormintájára fessünk kevés sötétebb barna festéket. Ha nagyon túlmennénk a mintán, ezt ecsettel javítsuk.

4 Ragasszuk fel a mintát.

5 Szabjuk ki a belsejéhez a nátron-papírt (a nátronlúggal kezelt papír szálai nagyon erősek, akár tépni is elég nehéz. Ez a papír bordázott, tehát csak egyetlen irányban nyúlik és „megtartja” a fölötte lévő felületet, jelen esetben a papírmaché dobozt.) és a csomagolópapírt. A Pálma Fa Expressz ragasztó és kevés víz elegyével ragasszuk fel a nátron-papírt a doboz belsejébe, majd ha megszáradt, fölé a csomagolópapírt. Száradáshoz mindig tegyük prés alá. Az a legjobb, ha két réteg nátron-papírt ragasztunk fel, úgy, hogy a bordázatuk egymásra merőleges legyen.

6 Kenjük be az egész külső felületet a repesztőlakkal (1. + 2.-es fázis).

7 Az „Alles Patina”-ból és a sötétbarna akrilfestékből nyomjunk ki egyenlő arányban egy tálkára (nem fog sok kelleni, pl. babszemnyi) és keverjük össze. Az adalékanyag hatására a sötétbarna akrilfesték patinaként fog viselkedni, tehát, szépen bele tudjuk dörzsölni a repedésekbe. A fotón, az arcnál vigyázzunk, mert ha ide sok patina kerül, nagyon sötét lesz.

8 Végül lakkozzuk le, majd a doboz oldalára ragasszuk fel a szalagot.

*** *** ***

Kis ajándékhoz elkészíthetjük az alábbi dobozt is, azaz hármat:
A dobozok tetejére József Attila: Tedd a kezed… c. versének egy-egy versszakát ragasztottam.








Hozzávalók:

- 3 db.egymásba tehető háncs doboz,
- barna pác,
- dekupázsragasztó,
- gyertya,
- a vers egyes versszakai, kinyomtatva,
- vizes bázisú befejező lakk

Elkészítés:

1 Pácoljuk le kívül-belül a dobozokat – de előtte olvasd el a FONTOS! c. bekezdést. Ha nincs kéznél pác, hígítsunk fel kevés sötétbarna festéket vízzel, és ezzel fessük le.

2 A kinyomtatott versszakokat égessük körül a gyertyával. Ezt lehetőség szerint a kád fölött végezzük, amiben egy lavór víz is van, ha szükség kenne rá… Ne gyújtsuk meg a papírt, csupán parázslani hagyjuk! (Ha ráfújunk, azzal élesztjük a tüzet, nem eloltjuk!)

3 A szokásos módon ragasszuk fel a papírt.

4 Száradás után lakkozzuk le a dobozokat és tegyük őket egymásba.

FONTOS!

A háncs dobozok (is) megszívják magukat festékkel, páccal, ezért mielőtt lefestenénk, a doboz fedelének peremét belülről nagyon jól meg kell csiszolni! Ha ezt kihagyjuk, lehet, nem tudjuk többet rátenni a fedelet, vagy ha egyszer rá is tettük, később nem vesszük már le!

Íme a vers, hogy ne kelljen keresni:

Tedd a kezed
homlokomra,
minta kezed
kezem volna.

Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.

Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.

*** *** ***
Tavaly a páromat egy olyan dobozzal leptem meg, ami a kedvenc időtöltéséhez, a legyezőhorgászathoz kötődik. (Amikor régebben megkérdeztem, hogy ez meg milyen horgászat, csak annyit mondott, hogy Brad Pitt is így horgászott valamelyik filmjében. Persze, rögtön tudtam…)



*** *** ***

Nagy divat előételként csak egy-egy falatnyi finomságot felszolgálni. Egyes éttermekben különlegesen szép kiskanálba teszik, máshol picike tálkára.

Ilyen kis „tálkát” készítettem, égetett kerámiából vannak. Bevontam szalvétával, a szélét körbefestettem arannyal, majd 3 rétegben lelakkoztam. Leveses ételt ne tároljunk benne, de pár percre nyugodtan beletehetjük a finom falatot az esti vacsorához.






*** *** ***

Üzenet írásához készítettem ezt a kis lapot, préselt falemezből. Sötétbarna és arany festéket használtam, valamint sablont és struktúrpasztát. Ha nem lakkozzuk le, gyakorlatilag bármivel írhatunk rá.


*** *** ***


Idézetek Valentin-napra


Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel,
lángoló karral, lángoló lábbal
rohantál az éjszakába, kigyújtva az eget,
gyalog és kocsikon, a találka helyére,
sokkal előbb, mint ő jöhetett volna.
Mégis jobb volt ott. Égni, egyedül is,
mint eleven fáklya. Ott valami érzett
belőle, ígéret, az a jó jövendő,
mely majd eljön oda s a semmiség, üresség,
minden, mi körülvett, az idegen világ is
Ő volt már. Ott volt már az ő távolléte.
(Kosztolányi Dezső: Szerelem)

Mit nem adnék érte, ha emlékeznék arra, hogy egyszer azt mondtad nekem, szeretlek, és hogy nem alhattam el hajnalig szívszakadva és boldogan.
(J. L. Borges)

Dicsértessék a szerelem, amelyben nincs birtokló és birtokolt, mert mindkettő önként adja magát.
Dicsértessék a lázálom, mert megtudjuk tőle, hogy poklot is teremthetünk.
Aki a folyóhoz indul, a Gangeszhez indul.
Aki a homokórát nézi, egy birodalom pusztulását látja.
Aki tőrrel játszadozik, Caesar halálát jövendöli.
Aki alszik, olyan, mint minden ember.
A sivatagban láttam a frissen faragott ifjú Szfinxet.
Semmi sem olyan régi a nap alatt.
Minden először történik, de minden mindörökre.
(J. L. Borges)

Ott vársz mindenütt,
Hol léptem viszi az idő.
(Elina Vaara)

Arcunkat csak a másikéban látjuk, mely visszatükrözi a miénket.
(Pierre Wolff)

milyen szél emeli, s merre emelkedik
a súlytalanság állapotában a lélek?
(Váci Mihály)

Valami verdesett benn,
Láz, vagy hajdani szárnyak?
(Pablo Neruda)

Szárnyaink legyűrik a vonzást.
Isten velünk.
Ablak-könnyeink rézsút robogtak,
eltűntek.
Emelkedünk.
(Szécsi Margit)

Szárny nélkül élni nem lehet.
(Weörös Sándor)

Ki vagy te? Ki vagyok én? Újra felettünk lebeg ez a fanyar dallam, pulzusunk gyorsabb, szemünk fényesebben csillog, és egyéni létünk minden esztelensége, amely nélkül életünk sivár és gyászos lenne, újra kezdődik.
(Virginia Woolf)

Ki tudná azt kiszámítani, hol tér haza az ember (…), milyen kanyargós utat választ, mert akkor éppen az a kedve, cipeli a legegyenesebb úton a terhét, már nem emlékszik, merre jött a legboldogabb napján, amiről akkor még nem tudta, hogy az lesz.
(Panek Zoltán)

Van perc, amelybe belefér
Minden perc, mely utána jő,
Perc, amely több, mint egy ledér
Perc – amely maga az idő.
(Szabédi László)

Szeretni valakit annyi, mint átvilágítani.
(Victor Hugo)

A szerelem ideje ez? Vagy csak egy nagy, lélegzetük fogytáig tartó vágtatás vágya? Nem tudják. Még a szemük se nyílt ki, mikor fogságba kerültek. Semmit nem ismernek a végtelen homok szabadáságból…
(Exupéry)

Aztán egy vadgalamb repült ki az erdőből. S mert először voltam szerelmes, megalkottam egy kifejezést – egy verset a vadgalambról, egyetlen kifejezést, mert lelkemben valami rés nyílt, egyike azoknak a hirtelen támadó, áttetsző pillanatoknak, melyeken átnézve mindent megláthatunk.
(Virginia Woolf)

Rejtve ragyogsz bennem, mint a tűz,
Mely feketén alszik a szénben.
(Szabó Lőrinc)


Photobucket

0 megjegyzés:

Recommended Post Slide Out For Blogger