2011. augusztus 2.

AUGUSZTUS???!! - MELLÉKLET 1.RÉSZ

Elképesztő gyorsasággal repülnek a napok!
Kicsit elfáradtam, így nagyon várom már a szabadságot, de addig még nagyon sok dolgom van.
Lázasan folynak az őszi-téli előkészületek, így több tucat mintadarabot kell kitalálnom, elkészítenem... (megjegyzem, elég nehéz nyáron a karácsonyról gondolkodni :-)), és pár elmaradásomat is le kell dolgoznom.

Az idei nyári mellékletről gondolkodva, a fentiek fényében, arra jutottam, hogy kis időutazásra invitállak Benneteket, az 1800-as évek végére, az 1900-as évek elejére és az akkori női magazinokból szemezgetek képeket és olvasnivalót. A korabeli hirdetések, praktikák, beszélyek (novellák), irodalmi értelemben véve jelentéktelen versikék hű rajzai a kornak.
1898-ban hasonlóképpen estek a napok, mint idén, így készítettem egy kinyomtatható naptárat augusztusra.

Álljon itt először egy rövid áttekintés a korabeli női folyóiratokról, majd minden nap közzéteszek több részletet a gyűjteményemből, a "Családi Lapok"-ból (1881), a "DivatSalon"-ból (1908) és az "Otthon"(1894)  c. kiadványokból.


Mit lapozgattak eleink?

Magyarországon a 19. század második felétől lendült fel a nőkről és nőknek szóló különféle újságok és magazinok kiadása. Rendkívül sokféle divattal és szépirodalommal foglalkozó lap létezett ekkoriban, amelyek gyakorta közöltek külföldről átvett modellrajzokat és szépirodalmi írásokat. Elsősorban előfizetés révén lehetett a lapokhoz hozzájutni, így leginkább a felső középréteg, illetve az arisztokrácia hölgytagjainak kezében fordultak meg. A városiasodó életforma, a sorra nyíló nagy áruházak, a társasági élet színtereinek kiszélesedése és a különböző szabadidős tevékenységek elterjedése magukkal hozták a ruházat megváltozását. A nők, akik a század közepén még több méter anyagból készült ruhákat viseltek, nehéz fűzőket és alsószoknyákat, egyszerűbb holmikat kezdtek viselni. A korcsolyázáshoz, teniszhez, bálozáshoz ajánlott ruhák általában francia modellek voltak. Valamennyi nevesebb lapnak volt kiküldött párizsi tudósítója, akik rendszeresen beszámoltak a francia főváros divatjáról.
Az első magyar nyelvű divatlap, a Regélő-Honművész 1833-ban indult Mátray Gábor kiadásában és szerkesztésében. Amikor 1842-ben Garay János vette át kiadóként a lapot, a cím Regélő Pesti Divatlapra változott. 1844-től Erdélyi János neve szerepelt a címoldalon. Erdélyi az év közepén nyugat-európai utazására indulva átadta a lapot sógorának, Vahot Imrének, aki Pesti Divatlapként folytatta, majd 1848-ban Divatlap cím alatt jelentette meg. A szerkesztő és a címváltozások a célkitűzésnek, ill. a közönség igényének módosulását tükrözik. A divatlap az irodalmi rovatok mellett nagy gondot fordított a társas élet csiszolására, az olvasók általános tájékoztatására, a társalgás élénkítésére közölt jeles mondásokat, szórakoztató történeteket, útleírásokat, híres férfiak és nők kalandos vagy tanulságos életrajzát. A városi élet velejárójáról, a színházról, hangversenyekről bírálatokat, beszámolókat, tudósításokat közölt. A városi élethez hozzátartozott a divat, tehát minden számban ismertette a mindenkori bécsi, párizsi, később a pesti divatot, sőt színes divatrajzokat is adott.



Magyarországon 1849-től kezdve jelent meg az első kimondottan nőknek készült lap, a Hölgyfutár, mely az irodalmárok szerint egy középszerű irodalmi lap volt. 1850-ben mindössze 430 előfizetője volt, de ez a szám 1854-re 1800-ra emelkedett. Jellemző a kor állapotaira, hogy a Nagy Ignác által szerkesztett újság előfizetési feltételei iránt Zürichből érdeklődtek, ugyanakkor Győrben, Szegeden és Balassagyarmaton azt sem tudták, hogy létezik-e valóban. E lap elsősorban a közép és kisnemesség, kisebb részben pedig a polgárság asszonyainak olyan magyar nyelvű lapja volt, amely fő céljának tekintette a szórakoztatást, ezért divatképeket, kottákat, szabás- és kézimunkaíveket, verseket és elbeszéléseket közölt. 1860-ig működött.


A 19. század második fele
1857-ben indult a Nővilág című lap 3500 előfizetővel, amelynek főszerkesztője Vajda János volt.
A Nővilág című lap olyan hagyományokat indított el a nőknek szóló újságírás történetében, amelyek aztán később, a dualizmus évtizedeiben is tovább éltek más lapok szerkesztésénél. Egyrészt tudósított a külföldi divatújdonságokról, különös tekintettel a francia divatra, másrészt világhírű színésznők és énekesnők fellépéseit követte nyomon; harmadrészt pedig, nagy hangsúlyt fektettek a lap újságírói idegen tájak, elmúlt történeti korok nőinek bemutatására. Az újság számos cikket külföldi lapokból ollózott, kissé átalakítva az eredeti sorokat. Emellett a lapban megjelentek a lakberendezéssel, háztartással, kertműveléssel, utazással és főzéssel kapcsolatos hírek, és számos irodalmi mű. Egyre inkább teret nyert az az elképzelés, amely a nőkérdés megoldását a női nem önálló szellemi és gazdasági munkára nevelésében látta megvalósulni. E koncepció nyomait a folyóiratok közt először a Nővilágban lehet észlelni.

1853 áprilisában indult útjára Császár Ferenc tudományos, szépirodalmi, művészeti és divatközlönye, a Divatcsarnok. Elsősorban a magyarul már alig tudó arisztokráciához szólt, fő feladatául a nemzeti, anyanyelvi műveltség terjesztését tekintette. Célja nem volt hibáztatható, szenvelgő modora és álszemérmes ízlése azonban ellenszenvessé tette. A jobb írók egy tekintélyes része emiatt neheztelt is rá.A ’nemzetirodalom’ gondjaiba temetkező Arany, bár Császár hibáit jól látta, iránta mégis elnéző volt: a Divatcsarnok szalon-lap, előfizetője van szép számmal, dolgozzunk hát bele, lássák, hogy élünk. Jókai és Kemény hasonló állásponton volt.


Sikeres üzleti vállalkozásnak indult 1879-ben a Képes Családi Lapok. A lap tartalmát elsősorban szépirodalmi művek, aktuális események, vegyes ismeretterjesztés, háztartási, orvosi és divattanácsok tették ki. Szépirodalmi részében másod-harmadvonalú írók publikáltak, és elvétve bukkant fel egy-egy nagyobb név. Ezen az sem segített, hogy egy időben Tolnai Lajos szerkesztette a lapot. Sikerének titka két dologban rejlett. A lap nagy hangsúlyt helyezett az aktualitásra és a hetilapok közül elsőként mozdult rá - mintegy a későbbi bulvárlapok előfutáraként - a közönség rémhír, erőszakos történetek és bűnügyek iránti fokozódó éhségére. Ezt várta a Képes Családi Lapok népes kispolgári olvasótábora, a varróleányok, eladókisasszonyok, a vidéki posta- és távírdai altisztek, tanítók és tanítónők serege, és meg is kapta maradéktalanul Murányi Ármin laptulajdonos jóvoltából.
Számos egyéb női, szépirodalmi és divatlap élt még a 19. század második felében, mint például a Családi Lapok, a Család Könyve, a Nefelejts vagy a Magyar Bazár.


DIVATKÉP A MAGYAR BAZÁRBÓL
 
A századforduló
Az 1880-as években jelent meg a Nemzeti Nőnevelés című nagyon színvonalas folyóirat, mely a dualizmus korában talán a legkiválóbb magyarországi nőkről és nőknek szóló folyóirat volt. Kifejezetten a nők, leányok neveléséhez kívánt segítséget nyújtani, egyrészt nevelési, oktatási tárgyú cikkeivel, másrészt tudományos témájú tanulmányokkal. Havonta jelent meg, és a budapesti Sugárúti Állami Tanítónő-képző Intézet tanárai szerkesztették.
Több újságnak volt - különösen a századforduló után - nőknek szóló melléklete, ami feltétlenül azt jelzi, hogy a nők, mint potenciális olvasóközönség, ekkorra már nagyon jelentős tábort alkottak. A századelőn például ilyen mellékletként jelent meg a Nő mint házi orvos a Tolnai Világlapjában.
A század végétől jelent meg Tutsek Anna színvonalas lapja, a Magyar Lányok, amelyet gyakorta hirdettek a női magazinokban is. A lap 1894-ben indult útjára, hogy a tizenéves leányok részére kellemes, hasznos és tanulságos olvasmányokat közöljön, valamint hogy tanáccsal lássa el őket az illendő viselkedéssel, a test ápolásával, a háztartással és egyéb, a felnőtt lányokat érintő és érdeklő témákkal kapcsolatban.
 (Részlet Dobosné Brezovszky Anikó összeállításából, "A szépről a szépekhez" - női lapok a 19.-20. században.)



2 megjegyzés:

Skata írta...

Annak idején Anyukámnak is volt jó néhány ilyen újságja. De kár, hogy gyerek fejjel még nem láttam előre és nem helyeztem biztonságba őket, így idővel valahol elkallódtak :-((

re-kreatív írta...

Jaj, ne is mondd! Bele sem merek én sem gondolni, hogy mi minden kallódott így el az évek során - bár a családom nagy gyűjtögető :-)

Recommended Post Slide Out For Blogger