2014. április 29.

Abu Dhabi - 14. nap

Tegnap hosszasan beszélgettem egy lánnyal, aki Szaud-Arábiában született és nőtt fel. Az ottani életéről beszélt, a hétköznapokról, a családjáról. Nem tudok és nem szeretnék erről írni, mert amiket elmesélt nekem szólt. Mélyen megérintett.

"Hazafelé" jövet a taxiban nem volt kedvem beszélgetni, pedig korábban mindig kérdezősködtem - csak néztem az elsuhanó égig érő épületeket. A gondolatok úgy kavarogtak bennem.

Ahogy mesélt, óhatatlanul eszembe jutottak a saját gyerekkori emlékeim - olyan egyszerű, semmi kis dolgok, mint hogy hogyan jártunk iskolába (mármint az út, otthonról az iskoláig), vagy hogy egyszerűen csak bemehettem egy kifliért a boltba, vagy elmehettem moziba, vagy együtt játszhattam a barátaimmal, hogy kamaszként én is lázadhattam a szülői szigor ellen. Bár Ceausescu diktatúrájában, magyarként, a lehetőségeim korlátozottak voltak, mégis volt valamiféle választási lehetőségem.

Eddig még nem gondolkodtam el mélyebben azon, hogy számomra mit is jelent az önrendelkezés joga, hogy (nyilván bizonyos keretek között) szabadon dönthetek a saját sorsomról, életemről, szabadon gondolkodhatok és a gondolataimat megoszthatom, ha akarom, hihetek bármiben, amihez csak kedvem van, hogy van jogom kételkedni és szabadnak lenni.

Nem politizálok (bár természetesen, van véleményem) - innen nézve most, ebben a pillanatban, az otthoni politikai csatározások annyira érdektelenek. De mégis, megnyugtatóan jó, hogy vannak. Nagyon szerencsés vagyok!

elvalasztoblog photo elvalaszto780.jpg

0 megjegyzés:

Recommended Post Slide Out For Blogger