2014. április 16.

Abu Dhabi - 2. nap

Ma reggelre megszűnt az internet-kapcsolat a szállodában - ez nem túl jó érzés, mert eléggé elvágva érzetem magam a világtól. Túl sok időm azonban nem volt ezen filozófálni, indulnom kellett.
A tegnapi bejegyzésben ígértem, hogy írok pár szót az itteni "otthonosság" érzésemről.

Azzal kell kezdenem, hogy mivel nagyon sokféle náció él itt együtt, az érzékelhető "közhangulathoz" mindenki hozzátett valamit és ebből egy szerintem jó egyveleg lett.
Örülök, hogy alkalmam van megtapasztalni, milyen lehet egy olyan társadalomban élni, ahol a vadidegen emberek is kedvesek egymással, mosolyognak, udvariasak - nem letipornak, odébblöknek, átgázolnak.
Bárkihez oda lehet menni útbaigazításért, biztos lehetsz abban, hogy rád fog mosolyogni és segíteni fog.
Ez az érzés leírhatatlan, felszabadító, lelket melengető.

Egy mai példa: kevés szabadidőmet kihasználva, ma délelőtt megnéztem a "nagy" mecsetet (erről később részletesebben írok). Annyira nagyon meleg volt, hogy a tűrőképességem határát súrolta. Kifelé jövet egy hosszú, napsütötte sétányon kell keresztül menni, nincs alternatíva. Mindenhol őrök vigyázzák a rendet, egy-egy napernyő a menedékük. Megkértem az egyiket, hogy beállhassak pár percre az ernyője árnyékába - rám mosolygott és készségesen felajánlotta még a székét is, mondta, hogy maradjak csak nyugodtan, ameddig akarok. Közben elmesélte, hogy reggeltől délután 5-ig teljesít szolgálatot azon a helyen, olykor 50 fokban (ez árnyékban értendő) és nincs szünet. Pár órára cserél helyet egy belső térben dolgozó kollégájával csak.
Mikor picit összeszedtem magam, sikerült eljutnom (egy másik napos sétányon) ahhoz  a ponthoz, ahol a kötelező abaját (fekete, hosszú, kapucnis lepel) le kellett adni. Itt magyar szó ütötte meg a fülemet, egy anyuka volt két nagy fiával. Odaléptem hozzájuk, illedelmesen köszöntem és megkérdeztem, hogy nem kattintanának-e egyet a telefonommal, hogy legyek rajta én is legalább egy képen. A nő lefagyott, nem köszönt, hátat fordított és csak annyit mondott, hogy "talán". Mondtam, hogy köszönöm, természetesen, nem létkérdés. No comment. Azt kell sajnos mondanom, hogy magyarok ... No comment.

No, vissza a ma reggelhez ...
Ahogy ültem a reggelimet majszolgatva (kakaó, sajt, semmi extra) a légkondicionált étteremben, éreztem a földig érő ablakon át a nap forró melegét - pedig még csak fél 10 volt. A szállodából kilépve ... jaaaaj ... !
Gondoltam, hogy elsétálok a nem túl messze lévő bevásárló központig valami ennivalóért estére, de ez kivitelezhetetlen volt! Pár lépés után fel kellett adnom, így beültem egy taxiba és mentem a dolgomra.
Közben viszont úgy alakult, hogy lett pár szabad órám, így gondoltam, megnézem a nagy mecsetet, amit a múltkor sajnos zárva találtam. Messziről láttam már - de közelről ...
Nem tudom, hogy írhatnám le a látványt. Lélegzetelállító. A méretek lenyűgözőek. Egyetlen fűszál sem áll keresztben. Fehér mészkő és márvány, illetve a világ több pontjáról szines márvány intarziák, olykor 3D-ben kiemelkedve a síkból.
Itt kötelező az abaja viselése, hiszen ez egy "működő" mecset - a turisták (a nők) fekete, műszálas, kapucnis leplet kapnak, a férfiak fehéret, de nekik nem muszáj felvenniük.
A képek önmagukért beszélnek, bár nem vagyok a legjobb fotós.
(Rákkattintva nagyobban látod.)












A belső terekben készült képeket csak holnap teszem ki - egyszerre nem is tudnék ennyit feltölteni.


Ez a bácsi úgy került a képbe, hogy le szerettem volna fotózni megpróbáltatásaim egyik helyszínét és pont beállt elém - de már annyira elegem volt a forróságból, hogy nem érdekelt ...

Szóval, a cipőket le kell húzni a belső térbe lépés előtt és ezeken a polcokon kell elhelyezni - nincs átvételi elismervény :-) A bejáratig azonban tüzön kell járni, mert ugyan van szőnyeg a többi polc előtt (ez előtt éppen nem), de az annyira forró, hogy égési sérüléseket lehet szerezni - nem vicc... A fehér márványon lehetett menni (ez sem volt éppen hűvös), de az intarziák egyes részei FORRÓAK. Egyáltalán nem volt egyszerű megkaparintanom a papucsomat.

A benti látvány azonban mindenért kárpótolt - de erről majd holnap.
elvalasztoblog photo elvalaszto780.jpg

Recommended Post Slide Out For Blogger