2015. január 3.

Öt éves lett a blogom! ... egy kis visszatekintés


Majdnem napra pontosan 5 évvel ezelőtt kezdtem el blogot írni ...
Ezt a bejegyzést nem szülinapi ünneplésnek szánom, a kerek szám csupán arra jó, hogy alkalmat adjon egy kis visszatekintésre. Meg aztán, azért írom, mert olvassátok - így én köszönöm, hogy sokan közületek már a kezdetektől kitartottatok mellettem.

Eleinte nem igazán tudtam, hogy mit kezdjek a bloggal, mert akkoriban még volt egy (nagyon "fapados") honlapom, vagyis a blogírás egy folyamatszerű kaland.

Amikor a festés-ragasztás még csak a hobbim volt a munkám mellett, egy idő után azt gondoltam, hogy annyi mindent megtanultam már és bátran belevághatok a hivatásszerű kreatívkodásba. Nos, ma már tudom, hogy nem telhet el úgy nap, hogy ne tanuljak én is valamit, mert ez nem csak annyi, hogy festek és ragasztok! ... :-)

2010
2010
Viszonylag hamar "találkoztam" a Pentacolorral, akkoriban még csak pár saját gyártású, fejlesztésű termékük volt. A közös munka egy erdélyi körúttal kezdődött 2009 őszén (ha jól emlékszem), amikor meglátogattuk a hobbiboltokat, megmutattuk az alapanyagokat, tartottam foglalkozásokat és bemutatókat.
Valahogy együtt nőttünk fel, kölcsönösen inspirálva egymást.
Holczer úr mesélte egyszer, hogy pl. a metál viaszpaszta ötlete onnan van, hogy nézte egy alkalommal, amikor foglalkozás közben egy kis szivacsdarabbal és metál akrilfestékkel hogyan készítek finoman áttetsző, metálos felületet, (emlékszem is erre, Nagyváradon volt ...) és elképzelte, hogyan lehetne ezt egyszerűbben megoldani, pl. egy jól kenhető pasztával.
Attól fogva sokat beszélgettünk, gondolkodtunk együtt lehetséges alapanyagokról, azok felhasználásáról, technikákról - és ez azóta is így van :-)

2011
2011
 Amikor először jelentek meg az "effekt alapanyagok", mint pl. a vaspaszta (az én nagy szerelmem), meg viaszpaszta - nagyon nagy sikert arattak Frankfurtban, a CreativeWorld szakkiállításon. Olyan tömeg volt folyamatosan a standunkon, hogy nem tudtunk 6-kor zárni, mert 8-kor még mindig voltak, akik a sorukra vártak, hogy minél többet megtudjanak rólunk. Estére már szó szerint, azt sem tudtam, hogy milyen nyelven beszélek éppen.

Ennek egyenes következményeként, egyre több külföldi partner kérte, hogy látogassam meg őket, tartsak foglalkozásokat, készítsem fel a bolt munkatársait.

Lassan-lassan teljesen át kellett állnom a külföldi piacokra és utaztam, utaztam és utaztam ...

Az utazás csak egy állapot, talán "kívülről" csábítóan is hangzik, de a valóságban ez igen kemény.
Több, mint 100.000 km összességében - főként repülővel, olykor autóval, vonattal, busszal, kis- és nagy bőrönddel, átszállással, várakozással (a reptéri dohányzók mind felderítve), éjszakai, hajnali érkezéssel és még sorolhatnám. Ez mind nem panasz, csak tények :-)

2012
2012
Tartottam foglalkozást, bemutatót (a legtöbb helyen többször is) Bulgáriában, az Emirátusokban, Görögországban, Horvátországban, Lengyelországban, Németországban, Olaszországban, Portugáliában, Romániában, Szerbiában, Szlovákiában és Ukrajnában.

Van pár emlékezetes pillanat - pl., amikor először mentem Thesszalonikibe. Előzetesen egyeztettük a létszámot (hiszen ennyi emberre készültünk alapanyaggal) de amikor megérkeztem, kiderült, hogy 20 fő helyett 100-an jelentkeztek. Egy napom volt, hogy MINDENT újragondoljak, készítsek új mintadarabokat, ismerve a korlátainkat ... szóval, nem volt egyszerű.

Vagy, amikor Torinóban a távolsági busz nem volt hajlandó felvenni, így majdnem lekéstem Milanóban a Thessalonikibe tartó gépet (15 percen múlt), ahol másnap foglalkozást kellett tartanom.
Ez a reggelem így nézett ki: négy nap intenzív Stamperia trénertalálkozó után (nagyon fáradtan, kialvatlanul, bőröndöstül) hajnali 6-ra beértem Torinóba, a buszmegállóba. Kiderült, hogy különböző okokból a busz engem nem visz el. Gyors mérlegelés és lehiggadás következett egy jófajta olasz kávé mellett, majd átvonszoltam a bőröndömet a nem túl messze lévő vonat pályaudvarra. Végre megtaláltam, hol tudok jegyet venni. Próbáltam elmagyarázni a hölgynek, hogy arra a "gyors" vonatra adjon jegyet, ami 300 km/h-val söpör végig ezen a 150 km-en. Nem voltam teljesen biztos benne, hogy megértette. A pályaudvar nincs úgy kitáblázva, mint egy reptér, de jó sok gyaloglás után azért megtaláltam a peronomat. Ott kérdezgettem az utasokat, mutatva a jegyem, hogy jó helyen vagyok-e, míg végre valaki beszélt angolul. Ő gyorsan helyre is tett: a peron jó, de a jegy nem, mivel az a "lassú" vonatra szól. (Ekkor lepergett előttem az életem.) Viszont már ne menjek vissza új jegyet venni, mert az éppen bent álló vonat az enyém és két perc múlva indul.
Nem volt választásom, felszálltam jegy nélkül.
Megkerestem a kalauz bácsit, aki megnyugtatott, hogy csak harminc valahány euro büntit kell fizetnem.
A vonat tényleg háromszázzal ment (írta egy kijelző közben), csak az volt a bibi, hogy ez Milano központi pályaudvarára érkezik, ahonnan még el kellett valahogy vergődnöm a reptérre, ami nincs közel. Találtam egy csigalassú személyvonatot, ami a Malpensa reptérre ment, de mindenhol megállt, még felgyorsítani sem tudott. Folyton az órámat néztem és csak reménykedni tudtam, hogy nem lesz sok késése ...
Még soha nem örültem annyire a malpensai reptérnek, mint akkor. Amikor ráléptem a mozgólépcsőre, még volt 15 percem, hogy fel tudjam adni a csomagomat. (Ha nem tudom feladni, nem tudok elutazni ... mert ezt nem lehetett kézipoggyászként felvinni a gépre.)
Amikor végre bekapcsoltam a gépen a biztonsági övemet, semmi mást nem akartam már, csak aludni ...

A legviccesebb helyzet Nagybányán volt, ahol az éjszakai megérkezést követően, azon a szép téli reggelen, oroszlánbőgésre ébredtem. Csak később tudtam meg, hogy pont a panzió mögött van az állatkert és az oroszlán minden reggel szól, amikor éhes.

2012
De elfáradtam ... így kértem, hogy 2015-ben ne kelljen utaznom ... Szeretnék egy kicsit itthon lenni! A frankfurti vásárra azért kimegyek január végén, mert ez elég nagy falat, aki átveszi az utazós részt tőlem, nem kaphat ilyen mély vizet elsőre :-)

Az együttműködésünk a Pentacolorral természetesen megmarad, bár pár formai dolgon változtatnunk kell, hiszen egyéb terveim is vannak ...

2013
Közben, vagy 3 évvel ezelőtt, egymásra találtunk a Stamperiával is. Szoros együttműködésben dolgoztunk, számos dekupázs-, rizs- és scrapbook papírt terveztem a részükre, mind a téli, mind a tavaszi kollekciókhoz. Tavaly év végén a kérésemre ezt a szerződést felbontottuk, mert a kizárólagossága nem tette volna lehetővé az új irányokat ...



Közben, amikor lehetőségem volt, tartottam itthon is Nyitott Műhelyt, bemutatókat, foglalkozásokat a Pentacolor hazai és ide látogató külföldi ügyfelei részére.

Pár éve elindítottam az on-line követhető, bemutató foglalkozásokat is. Készítettem egy felmérést a blogomon, ahol többen jeleztétek, hogy sajnos, foglalkozások leginkább csak Budapesten vannak, így sokan nem jutnak hozzá, hogy tanuljanak (és azt tudjuk, hogy könyvből ezek a technikák elég nehezen tanulhatóak meg).
(A közvetítő-rendszer kezdetben nagyon jól működött - elég költséges beruházás volt - de sajnos, az üzemeltetőknek mára sikerült teljesen használhatatlanná tenniük, a sok átalakítás és javítás ellenére sem működik most rendesen - de remélem, belátható időn belül ez a kérdés is nyugvópontra jut. Addig a reklámokkal dúsított verzió marad, mint szükségmegoldás ...)

2014
2015-ben pedig szeretnék elindítani egy webshopot (remélem, rövidesen ...), bemutatni és bevezetni egy kevésbé ismert - de nagyon izgalmas - technikát, elindítani a Re-Kreatív Klubot, filmeket készíteni a YouTube-ra ... szóval ... van tennivaló bőven!

Ezért abba is hagyom most az írást és a visszatekintés helyett előre nézek ... vagyis dolgozom :-)

elvalasztoblog photo elvalaszto780.jpg

1 megjegyzés:

mandala írta...

Boldog születésnapot !!!

Recommended Post Slide Out For Blogger