2016. szeptember 23.

Papírmasé tál - avagy a rút kiskacsa története

Úgy indult, hogy na-most-aztán-tényleg-kidobom ... de másnap mégis kihalásztam a szelektíven gyűjtött papírszemétből a tojásos dobozokat.


Több órányi áztatás után összetépkedtem kis darabokra, kicsavartam belőlük a vizet, nem az egészet, inkább csak a jelentős részét, majd összeturmixoltam. Két 10 tojásos dobozt használtam fel.
Tettem hozzá egy kevés tapétaragasztót, majd jól összegyúrtam a masszát és hagytam több órán át állni, időnként átforgatva és fóliával letakarva.


Egy üvegtálat beborítottam műanyag fóliával, majd rásimogattam a masszát, olyan kb. max. fél centi vastagságban.
A száradása több nap volt. Mikor valamelyest megkeményedett, lefejtettem az üvegtálról, eltávolítottam a fóliát és hagytam teljesen kiszáradni. Türelem ... türelem ... ezen nem segít a hajszárító! Végül kőkemény lett.

Néhány napig csak néztem ezt a szürke, rücskös felületű, deformálódott, tálnak kinéző valamit, majd lefestettem az egészet feketére. (Mert én csak akkor "látok" egy tárgyat, ha annak sötét színe van ...)
Pár nap után bronz médiatintát csorgattam a peremére és hagytam lefolyni.


A külső részére világoskék metál akrilfestéket kentem.
Teljes száradás után az egészet fényes oldószeres lakkal fejeztem be.

Szeretem a tökéletlen formákat, mert sokkal érdekesebbek, izgalmasabbak, mint a nagyon szabályosak, illetve a nem kicsit rusztikus kinézetét :-)
Ja ... és fillérekbe kerül! :-)


Az összegyűjtött tapasztalatok alapján 
a papírmaséval még nem egyszer fogok foglalkozni 
a karácsonyhoz kapcsolódó bejegyzésekben 
- hiszen elég tág a felhasználási lehetősége.








0 megjegyzés:

Recommended Post Slide Out For Blogger