EGY KIS KLASSZIKUS - KICSIT MÁSKÉPP ...

Valentin Napra - modern és elegáns stílusú ajándék

... olykor elég csak egy szó ...

Ötletek Valentin-Napra

Új termékcsalád első darabja: csipkekeret + chipboard

2010. január 31.

Csak nézek ki a fejemből! - egy kezdő dekupázsoló megpróbáltatásai

Ma a szokásosnál is korábban ébredtem (épp most mondta a rádió, hogy a jövő héten sarkvidéki hideg jön…) és egy forró kávé társaságában az interneten nézelődtem. Az álmos hajnali derengésből azonban hamar magamhoz tértem, mert beleolvastam egy nagyobb kreatív portálon közzétett leírásba: hogyan készítsünk repesztett angyalkás dobozt.
Jaj, inkább pácoltam volna be a husit a vasárnapi ebédhez (fokhagyma, rozmaring, ilyesmi)!
Mindegy. angyalkás dobozt készítek, úgyhogy most ne zavarjatok, mert koncentrálnom kell!
1. Készítsem össze a szükséges alapanyagokat – rendben, az első lépés menni fog! De miket is pontosan, mert elfelejtetted felsorolni, így nem tudom, mit is kapjak elő (vagy meg kell vennem?). Mondjuk, azt magamtól is ki tudom következtetni, hogy egy fa dobozra mindenképpen szert kell tennem és valami mintára, amin angyalka is van.
Van itt ugyan egy kép, ahol kivehető pár fehér flakon, olló, meg szalvéta – de talán érdemes lenne elgondolkodnod ennek a fényképnek az információ-tartalmán, ugyanis, nem mond semmit. De semmit! Nekem semmit!

2. Fessem le a dobozkát a „megfelelő színnel” (+ szín kikeverésének leírása).
Hogy értsem azt, hogy „megfelelő”!? Miért pont a bézs?
Ja, hogy bézs a szalvéta alapszíne!? (én kis buta…)
Jól van, na, honnan kéne tudnom? Lefestem!
3. Várnom kell, hogy száradjon a doboz. Úgyhogy várok, ezen ne múljon!
Az optimális időkihasználás végett addig kivághatom a szalvétából a mintát. Végre kiderült, szalvéta fog kelleni! Már vágom is! Azaz, vágnám – de most akkor egy téglalapot, amibe’ benne van az angyalka, vagy csak úgy, az angyalkához közel, vagy pont a minta mellett, precízen? Ki tudja???
Mindegy, a mellékelt fotókon úgyse látom, ezért legyen egy téglalap, így nem olyan bonyolult. Ezzel a nagy ollóval amúgy se tudnám kivágni a szárnyacskákat. Jó lesz ez így, úgyis csak próba! (Uff, mennyit is fizettem a dobozért? Csak ha mégis elrontanám… de ebbe most bele sem akarok gondolni!)
Szedjem is szét a szalvétát? Ja, mondani könnyű! De jelentem, szétszedtem!
4. Most, most már tényleg nagyon kell figyelnem, mert be kell kennem dekupázs ragasztólakkal a dobozt és óvatosan ráhelyezni az angyalkát. Nem lehet nagy ügy! Kenem, helyezem, elsimítom. (Szünet) Azt a (!!!)… az ujjamhoz ragadt az angyalom! Szerencse, hogy a szalvétán még van egy ugyanilyen minta.
Szóval akkor, kenem, helyezem, simítom. Azt nem mondtad, hogy ecsettel! Így azért mindjárt más!
Hogy lassan haladok? Nem baj, időm, mint a tenger, szalvétám, mint a tenger, ragasztólakkom, mint a tenger.
Hú, de vastag lett ez a kence a szalvétán! Most mit csináljak…?
Már itt elbénáztam. Már - itt - elbénáztam????!!!! Most jön csak a repesztés!
5. Egy óra szünet – ugyanis el kellett mennem repesztőlakkot venni. A boltos meg jól összezavart, mert azt mondta, hogy milyet kérek, egyfázisút, finomvonalasat, vagy olyan másikat. Hát, mit tudom én! Hogy lehet ilyen kérdést feltenni? NEM TUDOOOM! Adjon mindből, az a biztos! Meeennyi??? Na, ne! Persze, meg még lakkot is vegyek! Kétfélét??? Minek? (Mély levegő.) Van más választásom?
6. Akkor most jöhet a repesztés! Felkészültem (lélekben). Nézzük csak, vigyem fel az egyes tégelyből a lakkot. Édesem! Melyik egyes tégelyből, mert nekem kettő ilyen is van! (Jó vagyok, mi?) F i n o m v o n a l a s és r e p e s z t ő l a k k.
Megvan a megoldás! Feldobok egy olyan klassz új kétszázast, aztán ha fej, akkor finomvonalas, ha meg írás, akkor a másik. Mert most hogy dönteném már el??? (Kezdek picit dühös lenni.) Írás!
… vigyem fel az egyes tégelyből a lakkot. De ez nem lakk, hanem valamilyen tejfölös ragacs. Átveretek, vagy így néz ki a lakk? Ok, tételezzük fel, hogy így néz ki.
… az ecsetet egy irányba húzzam (ezt értem) és kétszer ugyanarra a részre ne kenjem (ezt is értem).
Boldogság meleg érzése – felkentem!!!
(Megjegyzés 1 – az írás legvégén)
7. A „kettes számú lakknál” is vigyáznom kell arra, hogy az ecsetet egy irányba mozgassam. Ez tutira egyszerű. Végre! És még azt mondják, hogy nehéz a repesztés! Várjál, mert az előző réteghez képest ezt erre merőlegesen kell felkennem. Miért is? Csak, hogy ne feküdjek le bután aludni!
(Megjegyzés 2 – az írás legvégén)
Igen, igen, jól írod, mert most, hogy megszáradt a lakk, látszanak a repedések!
Ki fogjuk emelni őket! Na, az jó lenne! Olajfestékkel? Mondhattad volna, hogy a hobbiboltban ezt is vegyem meg! (Kezdek nagyon dühös lenni.) Igazán mázlim volt, hogy a szomszédasszonyt otthon találtam és kértem tőle egy kicsi „barna” festéket – ő vérprofi ebben.
(Megjegyzés 3 – az írás legvégén)
Puha rongy, rá pici olajfesték, körkörösen mozgok és beletuszkolom a repedésekbe.
Atya világ! Hová lett az angyalom?
Óh, másik ronggyal töröljem le a felesleget! (Mázsás kő.)
Hogy ez komoly izommunkát igényel??? Nem, nem fáradt el a kezem! Simán letöröltem a felesleget! (Hiába, van, amiben én is jó vagyok!)
De édes, drága, pici bogaram (mert már határtalanul dühös vagyok), nem lett volna mindegy, hogy angyalt, vagy madárkát, vagy rózsabimbót ragasztok a dobozra, mert az apró, sötét repedések alatt semmi nem látszik a mintából! Szólhattál volna hamarább! Igaz, ha közelről megnézem, ki tudom venni az angyalom körvonalait. (A szomszédasszony azt mondta, hogy legközelebb ilyen esetben a finomvonalast válasszam, mert így látszani fog az angyalom – most is csak kicsin múlott…)
Jó, jó, tudom, első darab, de azért …
Aztán még le sem lakkoztam, azzal a vizes bázisúval. Vagy ezt oldószeressel kellene? Hol a kétszázasom????
Nem tesz semmit, így is jó volt ez a nap – csak baromi drága! Hála neked, édes, DRÁGA, pici bogaram! Viszlát! Örülök, hogy bevezettél a dekupázs és a repesztés rejtelmeibe!
Viszlát!
(Az oldal tulajdonosa talán nem veszi zokon, hogy a fényképekről levettem a pontos beazonosítást lehetővé tevő feliratot, amúgy is csak egy jelenség illusztrációjául és tanulságául szolgálnak.)

Megjegyzés 1.
A kétkomponensű repesztőlakkok első fázisát bármilyen irányba fel lehet kenni, sőt, rá is lehet menni a korábban már felvitt anyagra, csak ez ne legyen még megszáradva. Ennél a lakknál pont mindegy a felkenés iránya, amire viszont figyelni kell, hogy kellő vastagságban kerüljön fel az első komponens is, vagyis annyi anyagot kell felvinni, hogy a tejfölszerű anyag teljesen elfedje a mintát és az ne tűnjön át alatta.
Ez a „kétszer nem rámenni” dolog az egykomponensű, vagy köztes repesztőlakkokra lehet igaz, de nem ebben a megközelítésben.
Megjegyzés 2.
Nincs jelentősége annak, hogy az első komponensre milyen irányban visszük fel a másodikat. Ráadásul, az itt használt repesztőlakk második fázisát kifejezetten nem csíkokban kell felvinni, mert a repedések is ebben az irányban fognak megjelenni, csíkos és nem egyenletesen repedezett hatást keltve – főleg egy gyakorlatlanabb kézben.
Megjegyzés 3.
Az erre a célra ajánlott „barna” olajfesték pontos megnevezése: umbra színű (földbarna), vagy „égetett umbra” (vöröses sötétbarna).
Ugyanis, kicsit sokféle „barnát” lehet kapni, de antikoláshoz az umbra szín a legszebb (és csak másodsorban az égetett umbra).

2010. január 28.

Antik hatású tál - repesztéses technikával


Többekkel beszélgetve, sokszor hangzik el, hogy félve kezdenek hozzá a repesztéshez, mert általában nem sikerül úgy, ahogy szeretnék.

Mielőtt hozzáfognánk a tál elkészítéséhez, szeretném kihangsúlyozni, hogy az alábbiakban bemutatott módszer a leírásban felsorolt alapanyagokkal kipróbáltan működik, de bármelyik lakk kiváltása egy másikkal, nem biztos, hogy a kívánt hatást eredményezi!

A cikkben többféle (ismertebb, vagy kevésbé ismert) alapanyag szerepel, amelyek használatáról bővebben is olvashatsz a csatolt linkekre kattintva.

FONTOS!
Csak akkor kezdj hozzá az elkészítéshez, ha a megfelelő alapanyagok a rendelkezésedre állnak, mert a repesztőlakkot ebben az esetben időre kell felkenni, vagyis, nem biztos, hogy van időd leugrani a boltba venni egyet!

(Bár az alábbi leírás hosszú és részletes, a repesztőlakk használata összességében nagyon egyszerű, semmilyen technikás felkenés nem szükséges, csupán egy órát kell a munkaasztalra készítenünk, hogy a kívánt hatásnak megfelelő időben kenhessük föl!)

A tál elkészítése haladóknak javasolt!


RÉSZLETES LEÍRÁS

HOZZÁVALÓK:

- préselt, pozdorja tál (Rayher Kreatív Centrum),
- dekupázspapír,
- kis kézimunkaolló, a minta precíz kivágásához,
- bézs akrilfesték (DecoArt Acrylic festékcsalád, 508 Beige - Rayher Kreatív Centrum),
- dekupázsragasztó (Decoupagemedium – Vernis Pour Decoupage, matt, efco márkájú - Hobbyművész),
- umbra színű olajfesték (Pannoncolor),
- magasfényű lakk borostyán árnyalatban, Vernice lucida ambrata per découpage (Esprimo márkájú - Hobbyművész)
- repesztőlakk, Vernice screpolante all’acqua per découpage (Esprimo márkájú - Hobbyművész)
- bitumen, vagy bitumen wax (Hobbyművész),
- puha, lapos szőrecset,
- antik arany és fekete akrilfesték,
- arany üvegkontúr,
- vizes bázisú befejező lakk



ELKÉSZÍTÉS:

Ha szükséges, csiszoljuk meg a tál éleit finom dörzspapírral.

Alapozzuk le a tálat két, egymásra merőlegesen kent rétegben a bézs akrilfestékkel.

Vágjuk ki a mintát/mintákat.

Amikor megszáradt az alapozáshoz használt festék, ragasszuk fel a mintát.

Kenjük le egyenletesen a tál felületét a magasfényű lakkal, a puha, lapos szőrecsetet használva. Figyeljünk arra, hogy soha ne legyen kevés lakk az ecseten, mert visszaszedjük, amit már egyszer felkentünk! A lakk teljes száradási ideje 12-18 óra (ez függ a hőmérséklettől és a páratartalomtól is), DE erre a felületre fogjuk felkenni a repesztőlakkot, amit a magasfényű lakk felkenésétől számított 8. órában már megtehetünk.

Ennél a repesztőlakknál a repedések méretét úgy tudjuk befolyásolni, hogy minél tovább hagyjuk száradni az alapként felvitt magasfényű lakkot, annál kisebbek lesznek a repedések. Tehát, ha a repesztőlakkot a magasfényű lakk felkenésétől számítva a 8. órában visszük fel, nagyobb területű repedéseket kapunk és ehhez képest minél tovább várunk, annál kisebb repedések keletkeznek.

Jelen esetben, a minta jellegét is figyelembe véve, apró repedésekre törekedtem, hogy az olajfestményekre jellemző töredezettséget kapjam, így a repesztőlakkot csak a magasfényű lakk teljes száradása után vittem fel (kb. 20 órát vártam, de 24-nél többet nem szabad, mert akkor már nem biztos, hogy egyáltalán bereped!).

(Egy próbalapon, a repesztőlakkot a 8. órában vittem fel. Ekkor közepes és nagyméretű repedések keletkeztek, ami attól függött – véleményem szerint -, hogy milyen ütemben száradt a felület és természetesen, ez nem teljesen egyenletesen történt. Egy másik próbalapon a repesztőlakk felvitelével 48 órát vártam. Nekem ekkor is berepedt, igaz, nagyon pici repedések keletkeztek, de a használati utasítás maximum 24 órát jelöl meg, ameddig a repedés garantált.)

Az itt használt magasfényű lakk egyben egy antik, borostyánszínt is ad. Ehhez a technikához használhatjuk még az Esprimo teljesen áttetsző fényes lakkját is (Vernice Lucida all’aqua per découpage), de más alapanyaggal a kívánt hatás nem garantált.

A repesztőlakkot kb. 12 órát hagytam száradni.

A repesztőlakk hatására a magasfényű lakk elvesztette a csillogását, de ezt majd egy újabb réteg felvitelével vissza tudjuk hozni, amennyiben ennyire fényes felületet szeretnénk

A repedésekbe folyékony bitument dörzsöltem egy puha rongy segítségével. A felesleget szépen vissza lehet törölni. (A bitumen oldószere a terpentin.)

Vegyünk fel egy nagyon kevés természetes umbra színű olajfestéket egy puha rongyra és finoman kenjük be a tál éleit és tegyünk pár foltot magára a tálra is. Ha még nem dolgoztál olajfestékkel, egy kis fa lapon próbáld ki, mert nagyon erős színe van, viszont nagyon szépen lehet vele antikolni! Az olajfestéknek 24-48 órát kell száradnia! Amíg szárad, ne nyúlj a tálhoz, mert leszedheted az olajfestéket!

Végezetül, a tál hátlapját fessük le arany és fekete festék keverékével (így sötétebb arany árnyalatot kapunk), majd lakkozzuk le a munkánkat, vagy a hagyományos vizes bázisú akrillakkal, vagy az előzőekben is használt magasfényűvel. Utoljára még tehetünk pár arany pöttyöt a tál szélére a kontúrozóval.

Photobucket

2010. január 16.

Kevés fotó – sok szöveg, és pár apróság az alapozásról

- a porcelán ékszeres szelencék kapcsán
Lezajlott a foglalkozás a maga tapasztalataival – itt olvashatsz róla, ám ezeket egy fontos dologgal szeretném kiegészíteni.
Ahhoz, hogy egy porcelán felületre tartós munkát tudjunk készíteni, először a megfelelő alapanyaggal mindenképpen alapozni kell, egyébként ahhoz tudom hasonlítani, mintha futóhomokra építenénk házat. Ugyanis, a (maradjunk most annyiban, hogy) „valamilyen” festék és a porcelán találkozása a legkritikusabb pillanat. Bár látszólag a hobby akrilfesték is jól fedő réteget eredményezhet, ám ez nem jelenti azt, hogy jól meg is tapad a felületen!
A jó alapozó festékek olyan adalékanyagokat tartalmaznak, amelyek éppen a tapadást segítik elő, háttérbe szorítva akár a jó fedőképességet is, hiszen ezekre már bátran rá lehet kenni az akrilfestéket, a jó fedést biztosítandó.
ecsettel lealapozott porcelán szelence (itt még csak egy rétegben)

minták közvetlenül az alapozott felületre ragasztva

Mindjárt mondok is néhány ilyen alapozó festéket, de előtte még annyit, hogy spórolási okokból ezeket nem érdemes kihagyni, mert hosszabb távon így lesz az olcsóbból a drága, mert bár készítünk egy szép tárgyat, de sokkal könnyebben megsérülhetnek a használat során, de már díszíteni is nehezebb őket ezek hiányában.

kész üveg, közvetlenül az alapozóra dolgozva

Még egy megjegyzés: vannak, akik az un. „gesso”-t használják mindenféle felület alapozására. A gesso egy gipsztartalmú anyag, ami kifejezetten porózus (vagyis nedvszívó) anyagok alapozására kiváló – ilyen pl. a cserép, gipsz, fa (ez esetben nagyon hasznos, ha kisebb egyenetlenségeket is el kell tüntetni). A gesso-t vastagabban is fel lehet hordani, teljes száradás után csiszolható, és nagyon szépen lehet rá dolgozni! Szóval, ez egy nagyon jó alapanyag, csak nem fémre, üvegre, porcelánra, műanyagra, mert ezekről viszonylag könnyen lemosható, a kis tapadási képessége miatt.
Saját tapasztalatból ezért csak azt tudom javasolni, hogy megfelelő anyaghoz a megfelelő alapozót válasszuk!
fém kannák, alapozva, dekupázsolva

üvegváza alapozó és hobbyfesték keverékével lekenve, majd a minta fölragasztva


Három alapozóval kapcsolatos tapasztalataimat szeretném megosztani:
... de ha majd lenne még ezekkel kapcsolatban kérdésed, ide irhatsz
1. ALAPOZÓ FESTÉK ÜVEGRE, FÉMRE, MŰANYAGRA – forgalmazó: Kreatív Hobby
Felhordása a felületre: szivaccsal, tamponálva (ecsettel nem lehet szép, egyenletes rétegben, de kis felültre nincs más választásunk)
Száradási idő: viszonylag hosszú (min. 1 óra). Amikor úgy érezzük, hogy a felület már száraz, innen kezdve még kb. 1 órát hagyni kell száradni. Hajszárítóval ne hevítsük túl, mert felhólyagzik! Szobahőmérsékleten szárítsuk! Ellenkező esetben már a dekupázs-ragasztó nedvességétől is fölpattogzik! Vagyis, ha olyat tapasztalunk, hogy ragasztás után matricaszerűen le tudjuk húzni pl. az üveg felületéről, akkor nem hagytuk eleget száradni és nem az alapanyaggal volt a gond! Az a legjobb, ha előző nap lealapozzuk a díszítendő tárgyat és csak másnap dolgozunk rá, így biztosan nem fog semmi meglepetés érni!
Tapadás: mindenféle (nem nedvszívó) felületen kiválóan megtapad, tökéletes száradás után (és megfelelően felhordva!) ha körömmel megkapargatjuk, nem tudjuk felsérteni.
Fedőképesség: Megfelelően felhordva már egy rétegben is adhat tökéletes fedést, de kettőben egészen biztosan.
Tapasztalatok: Ha amúgy is fehér alapra szeretnénk majd dolgozni, erre a festékre közvetlenül is lehet, vagyis nem szükséges fehér, vagy világos hobby festéket rákenni. A repesztőlakkokat, vagy bármilyen más alapanyagot is közvetlenül rá lehet vinni.
Hobbyfestékekkel keverhető, vagyis több árnyalatban mi magunk is elő tudjuk állítani. Nagyon kevés kell ebből az anyagból és az előbbiek okán is, a használata nagyon gazdaságos.
Az ecsetet – amennyiben használtuk -, azonnal ki kell mosni bő vízsugár alatt, folyékony szappannal! Ruhából, padlóról stb. száradás után nem igazán távolítható el!
Kiszerelés: 60 ml - 598,- Ft, összehasonlítás végett: 10 ml = 100,- Ft

2. ALAPOZÓ FESTÉK – Pentart márkájú, forgalmazó: hobbyboltok
itt megnézheted
(A Pentacolor Kft. a gyártója ennek az alapanyagnak és csak nagykereskedés, ezért innen közvetlenül nem tudod megrendelni!)
Felhordása a felületre: finom műanyag sörtéjű ecsettel, egy, max. két rétegben
Száradási idő: nagyon rövid, pár perc, hajszárítóval gyorsíthatunk rajta, de semminek nem tesz jót, ha túlhevítjük!
Tapadás: mindenféle (nem nedvszívó) felületen kiválóan megtapad, tökéletes száradás után (és megfelelően felhordva!) ha körömmel megkapargatjuk, csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudjuk felsérteni.
Fedőképesség: alacsony, ezért ahhoz, hogy majd dolgozni tudjunk rá, hobbyfestékkel le kell festeni.
Tapasztalatok: Könnyű vele dolgozni, előnye a rövid száradási idő és a könnyű felhordhatóság. Az alapozót nagyon vékony rétegben kell kenni, mert megfolyhat a felületen!Az ecsetet azonnal ki kell mosni bő vízsugár alatt, folyékony szappannal! Ruhából, padlóról stb. száradás után nehezen távolítható el!
Kiszerelés: 100 ml - kb. 700 - 750,- Ft (boltja válogatja) összehasonlítás végett: 10 ml = 75,- Ft
ilyen ecsettel jó felkenni az alapozó festékeket


3. PRIMER AGGRAPPANTE – Stamperia márkájú, forgalmazó: Krea-tipp
Felhordása a felületre: ecsettel, vagy szivaccsal, tamponálva (de nekem jobban ment ecsettel)
Száradási idő: viszonylag rövid, csak pár perc. Hajszárítóval siettethetjük.
Tapadás: az előző két alapozóhoz képest kisebb a tapadása, száradás után is könnyen lemosható vízzel.
Fedőképesség: közepes alatt, ezért ahhoz, hogy majd dolgozni tudjunk rá, hobbyfestékkel le kell festeni.
Tapasztalatok: ha nincs más kéznél, jobb vele, mint nélküle, de amióta megjelent a piacon az előbbi két termék, már nem ezt használom.
Kiszerelés: 200 ml - 1490,- Ft, összehasonlítás végett: 10 ml = 75,- Ft
repesztés és aranyfüst is közvetlenül az alapozón




Na, ez most jó hosszúra sikerült…
... és ha még mindig itt vagy, csak annyit mondanék, hogy ezeket az alapozókat nem érdemes fára, gipszre, cserépre kenni, mert erre a célra tökéletesen megfelel bármilyen hobby akrilfesték is.

2010. január 8.

Gyöngybefoglalt medál és dekupázs

Egy korábbi bejegyzésben már utaltam arra, hogy nemsokára hallunk még Bokor Juditról.
Hát, itt a pillanat!
A január 24-én tartandó tematikus foglalkozás meghívott vendége lesz Judit, akinek a segítségével gyöngybe foglalunk egy medált, amit előzetesen velem együtt elkészítünk.
A medál dekupázs és finomvonalas repesztés kombinációja lesz.
Nagyon izgalmas a két technika ilyen ötvözése!


A mintadarabot Judit beszélgetés közben az orrom előtt készítette el és így már értem, hogy miért esett a választása a nagyobb szemű csiszolt gyöngyökre. A technikai fogások elsajátításához ez a méret kiváló, és később próbálkozni lehet majd egészen kisméretű gyöngyökkel is.
Mit mondjak? Nézve nem tűnt nehéznek!

Hozott Judit pár medált, amelyeken egészen miniatűr gyöngyökből készült a befoglalás - elő is kellett vennem a nagyítómat, hogy lássam. Ezekkel teljesen levett a lábamról!


2010. január 7.

Azok a fránya részletek... (2)

Olykor érdemes elveszni a részletekben!
Akkor kapjuk is elő a nagyítót és nézzünk körül.

Az első tárgyat, a CD-tartót, azért emelném ki a továbbiak közül, mert a szalvéta eldolgozása (még) több lépcsőben történt: a strukturált felület már kapott egy alapszínt (foltos festéssel, több színárnyalattal) ragasztás előtt, majd a szalvéta fölött kellett igazán dolgozni, hogy a minta belesimuljon.





Az újságtartónál használt szalvéta eredetileg más alapszínű volt, egy kicsit kivilágosítottam.



Néhány eldolgozási lehetőség:

A szalvéta alapszíne fehér volt, de átfestettem feketére és antikoltam.


A festést foltosan elmostam egy másik, sötétebb színnel.

A alapszínt több festék együttes használata adja.

Ha nem elég nagy a minta, kipótolható más papírokkal. Itt két másik papírt használtam (a bordó és a sárga mintás) - csak picit macerás illesztgetni.

A kisméretű mintákat kiegészítettem más papírokkal és az illesztéseket arany pöttyökkel fedtem el.

A papírt a fiók élén jól el kell dolgozni, hogy ne látszodjon.

A minta alá árnyékolva, nagyon szépen kiemelkedik és picit térhatása lesz.

Olykor az is elég, ha csak egy színnel körbefestjük a mintát.

A tárgy éleit kevés arany festékkel kiemeltem, mert így karakteresebb lesz.

Érdemes kiegészítő mintaként finom ecsettel mintát rajzolni - pl. egy doboz fedelének belsejébe.

A pöttyők a kétféle szalvéta összedolgozása után keretet adtak a doboznak.

Dekupázspapír, csomagolópapír és szalvéta együtt. A minták különböző vastagsága miatt ilyenkor a kétfázisú repesztőlakk nagyon jó szolgálatot tesz, mert kiegyenlíti a különbségeket.

2010. január 6.

Az első idei Nyitott Műhelyfoglalkozás

A tél valahogy nem az én évszakom, ezért mindenféle módon siettetném, hogy legyen már vége! (Azért attól, hogy ez nem sikerül, nincs kudarcélményem :-)
Próbálkozni azért lehet!
Az egyetlen, amiért elviselem, hogy még mindig hamar sötétedik, hogy szeretem a lakásban a sejtelmes fényeket. Van is egy-két jó lámpám – az egyiket például, ha elviszem magammal kézműves vásárba, rendszeresen meg akarják venni… -, de ezekből azért sosem elég.
Újrahasznosított anyagokból készítettem egy ezüstös-lilás hangulatvilágítást (festékestől, alapanyagostól együtt kb. 450,- forintból kijön + a fényfűzér).
Falra is fel lehet akasztani, meg aztán ajándéknak sem utolsó.
Az első idei nyitott műhelynapon, ki-ki kedve szerint, ilyet is készíthet.


Az örök kis klasszikusokról sem tudok lemondani, ezért jó kis formájú porcelán ékszeres dobozkákkal is készültem.
Ezeknél nem is a minta érdekes igazából, hanem az, hogy a méretükből adódóan (elég picikék) a technikai megoldások nagyobb hangsúlyt kapnak – a legkisebb hiba is nagyon látszik!


De ezeken a napokon semmi sem kötelező, aki betér hozzánk, olyan tárgyat készít, amilyet csak szeretne!
Bővebben a nyitott műhelynapokról itt olvashatsz.
A következő januári műhelynap: péntek, január 29.


Kicsit azért körülnéztem, hogy hogy állunk porcelán dobozkákkal és találtam néhány szép antik darabot. A hölgyek általában a gyűrűiket tartottak bennük, vagy a kedves levágott hajtincsét.

porcelán berakásos szelence







Muszáj megmutatnom ezeket is – a lájtosabbakkal kezdem, és a sor végén van a nagy „kedvenc”.
Miééért????

Szeretjük a rózsát, de azért...

Óh, kár, hogy nem kapható (még) itthon!

Na, és ez???


Erről leginkább a felhajtott toalett-ülőke (hogy szabatos legyek) jut eszembe. Vagy másra is hasonlít???