EGY KIS KLASSZIKUS - KICSIT MÁSKÉPP ...

Valentin Napra - modern és elegáns stílusú ajándék

... olykor elég csak egy szó ...

Ötletek Valentin-Napra

Új termékcsalád első darabja: csipkekeret + chipboard

2010. augusztus 31.

"Leveles láda"

Egy nagyobb méretű dobozt díszítettem Leonardo Sziklás Madonnájának képrészletével, levelekkel és bogyókkal.
A láda végül zöld patinát idéző festést is kapott.


Photobucket

2010. augusztus 30.

Ékszeres doboz medalionnal

Saját készítésű medalionnal díszítettem ennek az ékszeres doboznak az elejét.
A tetejére dekupázspapírt ragasztottam.



Photobucket

2010. augusztus 28.

Mi a legfontosabb?

Az elmúlt napokban több levelet is kaptam és többen hívtak telefonon a foglalkozásokkal kapcsolatban.
Felmerült pár olyan kérdés a beszélgetések során, amit ezen a módon is szeretnék megválaszolni, mert szerintem lényegi dolgokról szólnak.

 
Mennyi időt vesz igénybe egy-egy tárgy elkészítése a foglalkozásokon?
Tapasztalatom szerint, ez egy összetettebb kérdés, mert bár függ az alkalmazott technikától, a résztvevő tapasztalatától, van még egy fontos szempont: senkinek nem lenne jó, ha gyorsabb tempót "diktálnék", mert a foglalkozás nem csak a tárgy elkészítéséről szól, hanem arról is, hogy tapasztalatokat cseréljünk, beszélgessünk és ténylegesen jól érezzük magunkat.

 Ebből az aspektusból már nehezebb válaszolni a kérdésre, de ha szigorúan csak a tárgyra koncentrálok, akkor azt mondhatom, hogy minimum 3 óra kell a legegyszerűbb darab elkészítéséhez.


Lehet-e más mintát választani, mint ami a mintadarabon szerepel?
Ez a LEGFONTOSABB kérdés és a dekupázs lényegéről szól (az én értelmezésemben) - ezért egy picit hosszabban fejteném ki.
Meggyőződésem szerint, a dekupázsban a mintaválasztás a legnehezebb és ehhez képest az összes technikai megoldás, alapanyagok ismerete, vagyis minden más, eltörpül. A technikákat el lehet sajátítani, az alapanyagok és eszközök használatát meg lehet tanulni - ezek a dolgok, mondhatni, technikai jellegűek. A minta kiválasztása viszont - egyik oldalról - látásmód és elvek kérdése (mert szerencsére, nem mindannyian ugyanazt tartjuk szépnek és jónak), másik oldalról pedig, egy "gyakorlási folyamat" kérdése, mert az először különálló, díszítendő tárgyat, a mintát/mintákat és a lehetséges alapanyagokat fejben össze kell rakni, el kell tudni képzelni, hogy fog majd kinézni.
... és el is érkeztünk a dolgok velejéig...


Eleinte olyan foglalkozásokat tartottam, ahol a meghirdetett tárgyat készítettük el és esetleg a rózsamintát tulipánosra lehetett cserélni - de, rájöttem és megértettem, hogy ez nem elég, mert a legfontosabb eldöntendő kérdésben semmi segítséget nem adtam.
Ennek kapcsán találtam ki a Nyitott Műhely-foglalkozást, ami arról szól, hogy mindenki azt csinál, amit akar, olyan tárgyat díszít és azzal, amivel szeretné (van persze egy javasolt témája is a foglalkozásnak, de ehhez egyáltalán nem kell ragaszkodni - sőt!). Vagyis, nem ugorjuk át ezt a nagyon fontos témát, hanem mindenkinek "küzdenie" kell egy kicsit és ténylegesen nulláról indulunk. Az én szerepem arra korlátozódik, hogy támpontokat adjak a választáskor és választáshoz. Például: ha valaki azzal érkezik, hogy van egy szép üvege, amit díszítene, meg szoktam mutatni a nagy, piros dobozokat, amelyekben a szalvéták vannak (akik már voltak, tudják, hogy ez nem kevés), vagy a rendelkezésre álló dekupázspapírokat és arra kérem, hogy válasszon: gyűjtse ki azokat, amelyek tetszenek és megbeszéljük a szempontokat.


Viccesen szoktam ilyenkor mondani, hogy "most hagylak egy kicsit kínlódni" - de, az a helyzet, hogy én ezt komolyan gondolom. (Bocsi! :-)) Mert tudom, hogy abból, ahogy külön, majd együtt elkezdünk gondolkodni, lehet a legtöbbet tanulni. Az erre fordított idő egyáltalán nem hiábavaló!
Igazából nincs jó, vagy rossz választás - a megfelelő mintát, majd az alkalmazott technikát kell megtalálni, azt, ami a készítőnek tetszik.


Többször fölteszem magamnak azt a kérdést, hogy aki eljön egy foglalkozásra, tanul valami újat, fogja-e tudni alkalmazni otthon, egy másik tárgyon, más kombinációban, stb. Azt gondolom, hogy nekem nem csak az a dolgom, hogy egy foglalkozás végére elkészítsünk egy szép tárgyat együtt, hanem elsősorban az, hogy használható információkat próbáljak meg átadni. Remélem, hogy többször sikerül, mint nem - mindenesetre, törekszem erre és ezt soha nem tévesztem szem elől.


A minta kiválasztásán túl, természetesen, a további lépéseknél is segítek, hogy milyen lehetséges technikákkal díszítsük a tárgyat, ha nincs konkrét elképzelés.

Nos, hát ennyi volt gyorsan ezekről a kérdésekről.
Ha van véleményed, vagy bármi gondolatod ezekkel kapcsolatban, örülnék, ha megosztanád - ezért is írtam erről a blogba és nem a honlapra, hogy akár anonym módon is megtehesd.

Photobucket

2010. augusztus 25.

Nyári emlékek

Velencei hangulatban ...

Velencét idézi ez a kis mdf doboz és az üvegtál.
Az elkészítéshez dekupázspapírt használtam és az üvegtál esetében egy szalvétacsíkot is, ami a kép keretét adja.

2010. augusztus 20.

Nagyi gyümölcsöstálja, fémhatású csipkével

A következő tematikus foglalkozáson egy nagyméretű cseréptálat fogunk díszíteni (választható szalvétával, persze).
Egy új, ősztől megvásárolható alapanyagot fogunk használni, az ásványpasztát, amivel vas, vagy rozsdás vas hatást is el lehet érni. Itt meg is jegyezném, hogy az összes új alapanyag közül (mert szerencsére, lesz pár) a "favoritom" után ez az egyik nagy kedvencem!

2010. augusztus 13.

Vidám asztali szett

Tetszik ez a szalvétapáros, ami korábban csak a kék árnyalataiban volt kapható, de az idén megjelent rózsaszín-kék változatban is, színes virágokkal.
El is készítettem velük ezt az asztali szettet, talán még tavasszal, de a rejtekéből most bukkant fel újra :-)

Kiskegyed Otthona - japán stílusú enteriőr



A Kiskegyed Otthona augusztusi számában megjelent az az enteriőr, amit a Kreatív Hobby tavaszi katalógusához készítettem.



Photobucket

2010. augusztus 10.

Rózsás hajóláda

Szerencse, hogy ma már bőröndökkel utazunk és nem ilyen útiládával, mert tapasztalatból tudom, hogy nem egyszerű a helyváltoztatása...
A pár évvel ezelőtti kiállításomra készítettem és egy több darabból álló szett része volt.
A rózsákat a papír mintaívből nagyon precízen körbe kellett vágni (az összes pici levelet, szárakat, stb.) és mire a szett végére értem, már csukott szemmel is ment volna - de nem részletezem, nagyon elegem volt belőle :-)

A foglalkozásokon, meg beszélgetések során is, többször hallom, hogy dekupázspapírral nehéz dolgozni, vagy, "meg sem próbálom, mert vastag ... hogy ragasszam föl...". Szerintem papírral nagyságrendekkel könnyebb dolgozni, mint szalvétával, csak picit más az alaptechnika, amivel fel lehet ragasztani.


A papírt mindig be kell vizezni közvetlenül a ragasztás előtt és várni kell addig, ameddig a víz teljesen át nem itatja és már nem pöndörödik. Ez az egyik legfontosabb teendő papír esetében.
A másik, amiről nem szabad megfeledkezni, hogy a buborékokat ki kell nyomkodni a felragasztott papír alól (befejező lakkozáskor egyébként elválhat). Pontosabban, puha, enyhén nedves ronggyal ki kell óvatosan tolni a buborékokat, a minta széle felé haladva. A rongyot nem szabad húzni a vizes papíron, mert a minta megsérülhet!


  • Amíg nem szerzel egy kis tapasztalatot a papírok ragasztásában, mielőtt hozzáfognál, vágj le egy kis darabot a mintaívből, nyomd bele egy tál vízbe, csöpögtesd le, és győződj meg róla, hogy egyenletesen fel tudja-e szívni a vizet és nem lesz-e már akár a vízben dimbes-dombos, hullámos. (Ezzel a jelenséggel csak nagyon kevés papír esetében találkoztam!) Ha igen, az a papír felejtős, mert nem lehet szépen felragasztani, bármeddig is áztatod.



Papírral dolgozva a dekupázs egy új dimenziója nyílik meg, ezt biztosan állíthatom!

Természetesen, ugyanúgy, mint a szalvéta használatakor, a papír esetében is léteznek "haladó" technikák, amelyeket el lehet sajátítani - pl. a szintkülönbség megszüntetése a papír és a felület között, kollázsok készítése, stb.

A saját tervezésű mintaíveimet itt megnézheted.

Photobucket

2010. augusztus 5.

Lassan érik a szőlő is ...

... egy szép bortartót azonban bármilyen alkalomra ajándékozhatunk.
A hobbyboltokban többféle formájú és méretű bortartó kapható, de érdemes körülnézni borszaküzletekben is! (Néhol szép üvegeket és parafadugókat is vásárolhatunk!)


  • Ha a bortartót festeni és/vagy dekupázsolni szeretnénk, lehetőleg ne olyat válasszunk, amelyikbe a fedél becsúsztatható, mert nem biztos, hogy festés után is vissza tudjuk a helyére szuszakolni.

2010. augusztus 4.

Pávaszem

Rendezgetve a számítógépen lévő képeket találtam meg az egyik kedvenc szettemet, amit tavalyelőtt készítettem. (Sajnos, már egy darabja sincs meg...)
Ezt a szép pávás szalvétát rögtön a szívembe zártam és igen megnyugtató mennyiséget vásároltam belőle ... több évig is ki fog tartani!
A pávamotívumot egyébként szinte a reneszánsztól napjainkig sokféle formában alkalmazták, de a legszebb alkotások (szerintem) a szecesszió jegyeit hordozzák.